Intimek

- Hol a boldogság mostanában?
- Máshol keresd – hárítja el érdeklődésemet mindenki, akinek csak felteszem ezt a kérdést.

*

Odi et amo – állítja a római költő, Gaius Valerius Catullus.
Gyűlölök és szeretek – jut eszembe hajdani latin óráim emlékeként az idézet magyar fordítása.
A Krisztus előtt 87-54 között élt Catullus jól ismerte önmagát és persze az őt körülvevő embereket.
Gyűlölök és szeretek! Igen, ebből, ennyiből áll az ember.
Minden más „tulajdonsága” lényegtelen.

*

Fél mindenkitől, fél mindentől. Biztattam, hogy legyen több bátorsága. Most már tőlem is fél.
Ő azt gondolja rólam, hogy gyűlölöm. Én azt érzem, hogy hiányzik. Olyanok vagyunk, mint két idegen.
Nem ismerjük egymást.

*

Mint ruhát a cérna, úgy tartja össze az emberi kapcsolatokat a beszélgetés.
Ha nem beszélgetünk, foszladozni kezd a varrás. De ezt csak akkor vesszük észre, amikor leesik rólunk a ruha.
Meztelenségünkben viszont érezzük: előbb didergünk, aztán fázunk.
Nagyon fázunk.

*

Vannak emlékeim, amelyekből ha rám törnek váratlanul, furcsábban dobog a szívem. Nagyobbakat üt.
Valami nem normális olyankor.
Vagy az emlék volt, vagy a szívem lett: bolond.

*

Sok virág van az életben, amelynek illatát – korlátozott képességeim miatt – nem tudom élvezni. Még az észrevételükig sem jutok el, nemhogy az illatuktól való kábulatig.
Ez olykor elkeserít.
Néha viszont épp az ellenkezőjére gondolok: elég lenne egyetlen, sohasem hervadó, halványkék szirmú kisvirág.

*

Már jó ideje azt érzem, hogy a korábban megszokotthoz képest (gondolok itt gyermek- és ifjúkoromra) sokkal gyorsabban száguld az óramutató. Szó szerint lopja az időmet. Orvul, sőt szemtelenül.
Az okát nem értem, s kétségbe vagyok esve. Lám, becsap e „robotlény” is, akár a hentes a mészárszékben, aki mindig elcsal tőlem két deka parizert.
Ott is be kellene írnom a panaszkönyvbe, de nincs hozzá kedvem. Vagy a bátorságom hiányzik? Mindenesetre úgy teszek, mintha észre sem venném.
Lám, most az időmérő lopja a jussom! Szóvá kellene tenni, de kinek szóljak?
Indítsak pert?
Nincs értelme. Egy per nagyon sokáig eltart. Annyi időm már nem maradt.
A hiány előbb vagy utóbb elpusztítja az embert.
Vannak gyorsan ölő hiányok. Ha nem kapsz levegőt, néhány percen belül megfulladsz. Ha nincs a tűz melege, órák kérdése a fagyhalál.
Viszont vannak hiányok, amelyek lassan ölnek.
A szú évekig rágja a fát, Szép Ilonkát „kihalt remények” hervasztották hosszan, lassan, módszeresen.
A végeredmény persze minden esetben azonos.