2018. február 12., hétfő

Szőke


Két, 4-5 év körüli gyermek játszik az egyik tiszaújvárosi játszótér homokozójában. Testvérek. Közvetlen közelükben a tér kispadján a nagyapa ül. Ő vigyáz az unokákra.
A kislány most éppen – homokból –süteményt formáz, a kisfiú pedig csúszdázik. Közben persze jó hangosan beszélgetnek.
- Nekem a kedvenc színem a kék – mondja a kislány a testvérének. – A nagyitól tudom, hogy a kék a béke és a szabadság színe.
- Nekem akkor is a piros tetszik – mond ellent a fiútestvér. – A piros sokkal szebb, mint a kék.
A kislány nem vitatkozik, ellenben – mintegy segítséget remélve -, odakiált a nagyapjának:
- Nagyapa! Neked van kedvenc színed?
- Van kis unokám, hogyne lenne! – válaszol a nagypapa az újságból feltekintve.
- S ugye, neked is a kék a kedvenc színed?- kérdezi a kislány, ravaszul szuggerálva a nagyapját.
A nagypapa arcán viszont – attól, hogy már nagypapa, még nem vénember! – huncut mosoly fut végig.
- Nem, nem kislányom! A kék tényleg nagyon szép szín, de az én kedvenc színem amióta csak az eszemet tudom, mindig a szőke volt.
- A szőke? – álmélkodik a két gyerek.
- Az, az. Nagyon szép szín! Haj, sokat tudnék mesélni nektek róla, hogy mennyire az! De ez titok. Meg az is, amit eddig mondtam. El ne áruljátok nagyanyátoknak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése