2018. április 5., csütörtök

Iharos


Iharos Sándor. Nem tudom, kinek mond még valamit ez a név?  Talán az idősebb generáció néhány tagjának. Mert a fiataloknak már biztos, hogy nem.
Iharos Sándor az a mindmáig egyetlen magyar sportoló, akit az egész világ a legjobbjának választott, igaz nagyon régen, 1955-ben. Nem csoda, hogy híre mára lassan a feledés homályába vész.
Hogy nekem most miért jutott eszembe a máig leghíresebb magyar hosszútávfutó? Bevallom, nem a világcsúcsai miatt, amit egykoron sorra döntögetett. Persze azért is eszembe jutott volna, méghozzá az ugyancsak híres társaival, Rózsavölgyivel, Táborival, Kovács Bütyökkel, Szentgálival. Vagy jeles mesterével, Iglódi Mihállyal egyetemben. Mert, azóta nincsennek magyar világcsúcsok az atlétikában, legfeljebb dopping bűnügyek.
De Iharos Sándorra most mégis egy másik emlékkép alapján gondoltam. Az is nagyon régen történt, amikor Vitray Tamás, az Ötszemközt című televíziós műsorában azt kérdezte tőle: „Egy ilyen világhírű, nagy tapasztalatokkal rendelkező sportember, miért nem vállal szerepet a magyar sportéletben?”
Mire Iharos – soha nem felejtem el – azt felelte:” Amíg a magyar sportban azok vannak döntő többségben, akik a sportból élnek, nem pedig azok, akik a sportért, addig én ott semmiféle szerepkört nem kívánok betölteni.”
Nos, azért jutott eszembe most Iharos Sándor! Mert amit akkor, talán negyven évvel ezelőtt mondott, ma még igazabb, mint anno. Csupán szűkebb pátriánkban, Borsodban széttekintve is, találunk szép számmal „langyos vízbe pancsikáló” sportvezetőket. Akiket ráadásul dinamittal sem lehetne kirobbantani az egykor egy tál lencséért vett pozíciójukból! Mert ahhoz foggal-körömmel ragaszkodnak! Bár a sportágunk érdekeiért, a mind magasabb színvonal eléréséért küzdenének ilyen elánnal! De számukra sokkal inkább a sportból élés a lényeg, nem pedig a sportért való munkálkodás.
Hogy kik ők? Csak tessék megnézni, megvizsgálni minden egyes sportág jelenlegi helyzetét, eredményeit, és azt tessék összevetni – de nem a szomszéd faluéval, és nem a szomszéd megyéjével! -, hanem Európával, a világgal! S akkor minden kiderül! Ha…
Ha egyáltalán akarjuk mi – bármilyen területen is – azt, hogy bárkiről kiderüljön az alkalmatlanság? Nem tudom. De azt igen, hogy Iharos és társai nyomát bottal ütheti a magyar sport, amely egyre inkább lemaradva, csak kocog, cammog utánuk. Tulajdonképpen nem tragédia ez, hiszen a sportban nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel.
Részvétem.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése