A hatos kórteremben
a férfi urológián, három, istenháta mögötti kisfaluból érkezett öregember
lábadozott prosztataműtét után, na meg a hajdani főszerkesztőm, aki még a
bajban – kórházba feküdni ugye elég nagy baj – sem veszítette el jókedélyét,
humorérzékét.
Az említett
három öregnek nagyműtét ide, nagyműtét oda, mint a gyerekeknek az új játék,
annyira megtetszett a kórházi folyosó végén elhelyezett italautomata, amely
bizonyos számú pénzdarab bedobása után ilyen-olyan kávét, kapucsinót,
üdítőitalt ad ki, ellenszolgáltatás gyanánt. A három öreg, miután egy kedves
nővér segítségével kitanulta a masina kezelését, attól kezdve rendszeresen
kicsoszogott ehhez a csudagéphez, ahol kedvünk szerint mikor, mit rendeltek
maguknak. Úgy jártak oda, mint a jó kútra.
– Maga mit
ivott? – kérdezte egyik nap egyikük a visszaballagó főszerkesztőtől, látva
annak kezében a műanyag poharat.
–
Természetesen nagyfröccsöt! – válaszolt egykori főnököm. – Én csak azt
szeretem. Nagyfröccsöt, méghozzá savanykás abasári rizlingből.
–
Nagyfröccsöt? – hihetetlenkedett a kérdező öreg. – Ne vicceljen már, az a gép
nem ad nagyfröccsöt! Én nap, mint nap végigolvasom, hogy mi minden van benne, s
nincs kiírva rá semmilyen szeszesital.
– Kiírva nincs
– bólogatott egyetértően a főszerkesztő. – Miért is lenne kiírva? Jóember,
gondolkodjon már! Ez kórház! Ha ki lenne rá írva, hogy nagyfröccs is kapható,
délután háromkor már nótázna az egész férfi urológia. Hát még csak az kéne!
Úgyhogy nagyfröccs nincs mindenkinek… Annak van egy rejtett gombja az automata
oldalán, furfangosan elrejtve. Azt csak a bennfentesek tudják, hol van. Meg
speciel én, úgy, mint bennfentes. Szóval visszatérve az iménti kérdésére, én az
imént egy nagyfröccsöt ittam. Úgy ám! Ráadásul most igazán jól esett, azt
hiszem, mindjárt tudok is pisilni tőle.
A három öreg,
a kérdező és a két hallgató csodálkozó kíváncsisággal nézett egymásra.
Tekintetük elárulta, egy jó nagyfröccs bizony nekik is nagyon jól esne. Ám a
főszerkesztő urat mégsem merték faggatni, hogy árulja már el nekik is, hol is
található az a titkos gomb.
Félóra
elteltével az egyik öreg kicsoszogott a folyosóra, de kisvártatva csalódva jött
vissza. Széttárt karjával jelezte a másik kettőnek, nem találta meg a keresett
nyomógombot. Aztán a második próbálkozott, később a harmadik. Sikertelenül.
Éjszaka a
főszerkesztő arra ébredt, hogy mindhárom öreg készülődik kifelé. A résnyire
nyitva hagyott ajtón látta, hogy mindhárman az automatához csoszogtak, s
elkezdték azt vizsgálni minden oldalról, felülről, alulról. Annyira
belemelegedtek a nagyfröccs nyomógombjának keresésébe, hogy észre sem vették a
közeledő ügyeletes orvost.
– Hát maguk mi
a fenét keresnek olyan nagy buzgósággal éjnek idején? – reccsent rájuk a doki.
A három öreg
ijedten motyogott:
– Mi…mi csak…
a Pista elejtette a kétszáz forintosát… mert kávét akart inni… s mi jöttünk
neki segíteni megkeresni.
– Kávét, éjjel
egy órakor!? No, vallják csak be nekem, hogy maguk mindhárman nagyfröccsöt
szeretnének inni! Ugye igazam van?
– Főorvos Úr!
Ezek szerint tényleg ad ez a masina nagyfröccsöt is? – kérdezték az öregek
lelkendezve. – Mi már egy félórája keressük a nagyfröccs nyomógombját, de nem
találjuk.
– Akkor csak
keressék továbbra is! Ahhoz, hogy hozzájussanak, sajnos maguknak kell
megkeresnie a megfelelő gombot. Igyekezzenek, mert a főszerkesztő úr már
megelőzte magukat, ő már ismeri a titkot, de nem árulhatja el senkinek. Mint
ahogy én sem mondhatom meg önöknek. No, viszlát, további jó keresést!
A három öreg
csalódottan nézett az ügyeletes orvos után, aki miközben mosolygott rajtuk,
arra gondolt: szolgálat ide, szolgálat oda, ezen a meleg nyári éjszakán neki is
jól esne egy hideg nagyfröccs vagy egy hosszúlépés. El is határozta, hogyha a
három öreg csalódottan nyugovóra tér, visszajön az automatához, s készíttet
magának egy nagyfröccsöt abasári rizlingből.
Kedves
Olvasók! Ugye Önök sem tudják, hogy a kórházi italautomatákon, hol van a
nagyfröccs nyomógombja? Bizony sok mindent meg kell még tanulnunk nekünk ebben
a k…va életben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése