Gépiesek a
mozdulataid. Évről-évre ugyanúgy ismétlődnek. A kóróvá száradt virágokat egymás
után húzod ki a kemény talajból, viszed a közeli szemétgyűjtőhöz. Majd
felgereblyézed a kiszaggatott gyökerektől felszakadt földet, s fenyőgallyakkal
takarod be. Közéjük pedig apró fehér krizantém fejeket tűzöl. Még az alkonyban
is úgy fehérlenek, mint égen a csillagok.
Évről-évre
ilyentájt ünneplőbe öltözteted az emlékezést.
S mikor
végzel mindennel, tekinteted az ég felé fordítod, oda, ahol hidegen szikráznak
az igazi csillagok. Mert őket keresed ott a csillagok között, őket, kik talán
ma már angyalok odaát. Egyes-egyedül ebben reménykedsz csak, ebben hiszel
csupán, hited, reményed vékony fonál.
Állsz némán
és görnyedten, az este bársony palástjával pedig betakar. Nehéz, rideg palást
az övé, remegsz is alatta, s tested-lelked elgémberedik.
Tehetetlen
vagy, kiszolgáltatott és törpe, lábad nem mozdul, földbe gyökerezteti a ködön
túli messzi világ, mely a mi világunk mögött világol, de amíg oda nem
szólíttattunk, addig nem látjuk soha, csak édesbús, halk zenék jönnek onnan,
amelyek leszivárognak a szívünkig. Csak megfejthetetlen írású levelek érkeznek,
kibetűzhetetlenek, s vérhabos méneken néma lovasok, ki nem mondott üzenetekkel.
Fekete
alkonyban, fekete ruhában, fekete benned a bú. Azt a mosolyt nem leled már, azt
a bárányka arcú mosolyt és a báránykát sem. Pedig mennyire szeretted Őt.
Mindennél jobban… és olyan tisztán, olyan őszintén, szelíden, meleg szívvel.
Mégis elveszett. Még is elvették tőled. Vajon hol jár, hol reszket, milyen
vadon erdőben béget és sír utánad?
Szíved újra
sajog, de te hallgatsz konokul. Nem perelsz senkit, csak tűrsz!
S lelkeddel
átöleled azt a másik árnyat, aki két sírral odább egy verset mormol elcsukló
hangon.
„Anyám, ha
elvisz az angyal, kérd meg az Istent, hogy/
Egy napra
nyaranta visszajöhess pihenni, megsimogatni/
Mondd meg,
hogy nem maradsz sokáig,/
Csak amíg áldást adsz szürke hajamra.”
Megszorítod
saját kezedet. Rájössz, hogy fázol. Rettenetesen fázol. El kéne indulni!
Egyedül? Hová? Merre?