Pető Csaba Ferenc, Székely Katalin, Nyikes Rita,
Kósa Nikolett, Juhász Gábor, Juhász Jenő,
Pető György, Hajdu Imre, Ruzsa Kálmán György,
(előttük): Pető Györgyné, Barczi Zsuzsa, Petőné Molnár Márta.
Ülök a pincém előtt Bogácson, előttem az asztalon pincehideg nagyfröccs olaszrizling borból. Vendég éppen nincs, egyedül vagyok. E „szeretet magányban” a darazsak zsongását hallgatom, s elégedetten mormolom, cukrosodik az idei szőlő. A megnyugtató érzéstől vezettetve, a kezemben lévő toll önálló életbe kezd. Csak fognom kell, s az adott pillanat adott gondolatait, amelyek egy néhány nappal korábban hallott hírtől – június végével bezár a mezőkövesdi Pető Nyomda, méghozzá végérvényesen! – bennem kavarognak.
Minden egyszer elkezdődik (teremtődik!), s minden, ami megteremtődött, valamikor biztos, hogy befejeződik (véget ér)! Érvényes ez minden ember életére, sőt, azon belül is, a rövidke emberi élet tovább szakaszolható sok-sok kezdetre és végre. Úgy is szokták mondani ezt, hogy az ember újra és újra válaszút elé érkezik.
Természetes folyamat lenne ez? Én azt gondolom, hogy igen, bár – s ezt kár lenne tagadni –, az embert ettől a tudattól függetlenül, szíven üti az adott pillanatban bekövetkező változtatás, változás ténye.
S nem csak a konkrét, a döntést meghozó, s ennek nyomán a változtatás indító gombját megnyomó személy szívét, hanem azokét is, akik a döntést megelőző „életszakaszban” – ez lehetett 10-20 év, de akármennyi – partnerek, munkatársak, egy-egy meghatározott célért közösen munkálkodók voltak, s akik abban a hitben ringatták magukat: közös köteléküket majd csak a halál választja szét.
De, amikor végül is szembesülni kellett az „ennek bizony vége!” tényével, s az azt követő fájdalom érzete már tompulni kezdett, józan ésszel átgondolva a történteket, – igaz lassan – belenyugszunk, (bele kell nyugodnunk!) a nem várt, nem kívánt fordulatba, s megértőn van erőnk kimondani: ennek a változásnak is be kellett következnie!
Mi, még gyerekként a hittanórákon megtanultuk, (megtanították velünk), hogy az Úr hat nap alatt teremtette meg a világot, aztán a hetedik napon Ő is megpihent. Igaz, azt mondja a népi bölcselet, hogy a hasznos munkának nincsen fáradsága, de lám mégis van! Az Úr a példa rá, Ő is megpihent a nagy Mű elkészülte után. Mert még az Úr sem robot!
Hát akkor mit mondjunk az emberről? Csoda, hogy elfárad? Csoda, hogy az idő eljár felette? Akinek megadatik, aki oly szerencsés, hogy elér az életút 70. kilométer kövéhez, az tudja, mert szembesül vele, szembesül azzal, amit anno még 1969-ben mondott a kiváló labdarúgónk, Mészöly Kálmán ama bizonyos csehszlovákoktól elszenvedett 4:1-es vereség után: a mi időnk lejárt!
Sepertem eleget, seperjen már más is! – hangoztatták egykoron az obsitot váró katonák. Szóval, ne szépítsük a dolgot, mindig, mindenhol, mindenkinél eljön a búcsú pillanata. Ez esetben éppen most, 2021-ben jött el.
A mezőkövesdi Pető Nyomda tulajdonosai, a Pető testvérek, Gyuri és Csaba illetve mindkettőjük felesége úgy döntöttek, hogy a közel 30 éve működő nyomdájuk, amely a térségben nagyon sok cégnek, hivatalnak – nem is beszélve a magánszemélyekről! – volt partnere, üzletfele, befejezi működését.
A nagy mű, az 1992-től közel harminc éven át készülő, épülő, fejlődő mű, mára teljes életművé vált. A két Pető család megsüvegelendő produktumot mondhat magáénak. Eljött hát az az idő, amikor – úgy mint egykor az Úr hat nap után – Ők is, csaknem három évtized alkotás után megpihenjenek! Családjukon belül nincs, aki a stafétabotot átvegye tőlük. A gyermekeik már máshol, más irányban keresik a boldogságukat.
Amikor Önök, tisztelt Olvasók kezükbe veszik a Kaptárkövek szeptemberi számát, (amely még a Pető Nyomdában, úgyis mondhatnám a nyomda „hattyúdalaként” született), szóval most szeptember idusán már csak azt mondogathatjuk egymásnak, némi melankóliával: volt egyszer egy Pető Nyomda!
Persze ebbe a melankóliába, szomorúságba nem kevés büszkeség is keveredik. Igen, mert mi azt is elmondhatjuk majd holnap, holnapután, – sőt tíz év múlva is ha élünk, – mi még ismertük ezt a kövesdi nyomdát!
S meggyőződésem hogy ilyen vagy olyan minőségben, sokan, még sokáig fognak emlékezni Petőékre. Például, amikor lapozgatják majd a környékbeli települések időközben megsárgult lapjait. Mezőkövesd, Bogács, Emőd, Füzesabony, Cserépfalu… csak néhányat soroltam fel most találomra – ugyanis azok mind – mind ott készültek a Pető Nyomdában.
Másoknak a boros- és pálinkás címkék, névjegykártyák, meghívók, egyedi naptárak juttatják majd eszükbe őket. Persze legtöbbeket az évtizedeken át sikeresen működő hirdetési újságjaik, a Montázs, a Sláger emlékezteti: volt egyszer egy Pető Nyomda! Milyen kár, hogy így kell mondanunk: volt.
E sor íróját az a legalább harminc – ha nem több! – könyvem is emlékeztet majd rájuk, az 1996-ban megjelent Emberközelben címűtől az idén megjelent Mayer főjegyző úrig. Ezek ugyanis mind-mind Pető Gyuriék gondozásában jelentek meg.
Na, meg a sok Kaptárkövek szám! Az évtizedek során munkatársak lettünk, mi több jó barátok!
Köszönet ezért a nyomda valamennyi dolgozójának!
Mos már nyugodtan elmondhatom a Pető Nyomda fontos része volt az életemnek, életem egy bizonyos szakaszának.
Elválaszthatatlan volt tőlem, s ezért – jó emlékként – a jövőben is elválaszthatatlan marad.
Éppen úgy, mint a nevem:
Kedves Gyuri és Csabi nagyot alkottatok sajnálom,hogy így lett vége.A nyugdíjas kor elérése még nem a vég és nem a pihenés időszaka.A rendszer változtatáskor indultatok volt elképzelésetek és bátran belevágtatok egy olyan vállalkozásba ami a diktatúra éveiben elképzelhetetlen volt.Sokat küzdöttetek és harcoltatok a megmaradásért,fejlesztettetek és mégis úgy döntöttetek,hogy abba hagyjátok.Sajnálom,hogy így döntöttetek mert Ti beírtátok Mezőkövesd történetébe magatokat.
VálaszTörlés